vallyont

Amióta szervezik a Fishing on Orfűt, azóta el akartam jutni az egyikre, nagy alterrajongó vagyok, azonban valami szar vizsga mindig erre az időszakra esett, így időm vagy pénzem nem engedte, esetleg a kettő egyszerre. Idén viszont az Orfűt követően szerveztek egy MiniFishinget, amit tehetségkeresővel támogattak meg és lehetőséget kaphattak dicséjjek is. Úgy éreztem, eljött az én időm! Van nekem ez az ESB nevű lakosságis vonalam, gyorsan összetaknyoltam egy 8 perces mixet, csináltam bele Anima Sound System mashupot, meg a már rég kész Hó Márton mashuppal zártam a szettet, mégiscsak alterfesztiválról lévén szó. Készítettem hozzá csecse kis vidinyót, elloptam a tehetségkereső weboldalról a logót, a hátteret, betűtípusból is próbáltam valami hasonlót keresni, felvettem a mikszit a krumpli telefonommal (az mindig oltári szopó, ahogy egy mikforonállványra kókányolt telefontokba rakva próbálom a telefont a pult fölött tökéletesen beállítani, konkrétan ettől kezdett el hullani a hajam az utóbbi időkben), majd jöhetett az „útómunka”. Az egyik Orfűs Elefánt koncerten a Szendrői Csabi bemondja, hogy „eztet a bésszlájnt küldjük mindenkinek!” és mivel basshouse is volt a szettben, adta magát a lehetőség, hogy elsütöm ezt a bemondást benne, jól leloptam az internetes énekkicsalogató oldallal a mondatot a koncertfelvételből, valami sajtófotót a Csabáról felhasználva meg ilyen South Park-os szájmozgással megcsináltam a videó ezen részét. Ritka vendég nálam az érzés, de büszke voltam a végeredményre. Jól be is neveztem vele a tehetségkeresőre. Minőségi vidinyós munka Van viszont egy nemlakosságos Bad Time’s Bootleg Machine nevű vonalam is, ez tényleg a hobbi hobbija (1 felirakozós youtube csatornával), a megboldogult Zaj stúdió fórum éves összeröffenésén szoktam egy szettet gurítani ebben a stílusban és annyika. Úgy voltam vele, meddig tart beküldeni egy ilyen mixet is, a pár mondatos bemutatkozós leírásba talán ennyit böffentettem oda: „csak a jóféle hausz, semmi cécó”, vagy valami ilyesmi komolyságú dolgot. Teltek a hetek, már kicsit el is felejtettem, hogy neveztem erre a tehetségkeresőre, üldögéltem a szokottnál erősebb halálvágyammal és kilátástalanságommal a munkahelyemen, amikor csörgött a telefon, hogy hélóhéló, bejutottál! Óriási volt az öröm, mert valami 300+ nevező közül jutottam be, jó, ezeknek a java zenekar lehetett, márha a fesztivál fő profiljából indulok ki. Kicsit levert a víz, futott pár kört a szar bennem, hogy mit fogok én ott játszani az alterközegnek, de azért vártam is a lehetőséget. Mire feldolgoztam, hogy mi történt, jött a mél, amit a telefonhívás megelőzött, ott szembesültem a valósággal: minden eddigi hitem ellenére nem a lakossági ESB cuccal nyertem lehetőséget, hanem a hauszos BTBM-el. Hát jó, végülis tök logikus, hogy inkább az illik oda, de ettől méginkább csak beborultam, hogy még azzal a nyugalommal sem indulhatok, hogy lejátszom az unásig ismételt 30+ éves slágereket, amikkel nehéz hibázni. Így indult a történet hónapokkal a MiniFishing előtt, a blogoládét róla meg három részbe szedem, mert egyben hosszú lenne, folytköv, van benne zenés, adózós, utazásos, időjárásos szopás! Ez meg itt egy hausz szett, talán ezzel neveztem, de ki tudja.

Régmúltra nyúlik vissza ez a hobbi, gyerekkoromban azt hittem például, hogy a dicséjjek időben eltolva rakják össze a szettet a fülesben és ha hibáznak, akkor tudnak korrigálni, mielőtt kimegy a közönség elé a zene, na ebből a feltételezésből elképzelhető, milyen korai beakadás ez a lemezlovász izé. Meg abból is, hogy gyerekkorom vakon követett idolja Sterbinszky volt a fénykorában, a Flört mixlemezek körül éshát az évszám nem kettessel kezdődött akkoriban még. De volt itt történelem órán A5 lapra Pioneer CDJ-100 rajzolva, évszámok magolása helyett fejben JET-elések, miegymások. 1999. a kezdetek kezdete Aztán ahogy teltek múltak az évek, voltak itt óvatos próbálkozások, mínuszos rendezvényszervezésből egy-kettő, nemtöbb, őrült hobbizgatások, fejben álmodozások. Ja, a helyszín Szolnok, szinte 0 underground elektronikus zenei élettel. Ahogy lett egy kis pénzem, rögtön kikötött nálam a hírhedt 100-asból egy pár, azon gyakorolgattam itthon. Aztán jött a nagybetűs élet, munka, párkapcsolat, ami ugye mindennél fontosabb volt („felőlem akár bele is verheted a faszod a lejátszókba” támogató háttér :D), így amikor már hónapok óta nem érte áram a pultot, eladásra került, hogy majd jogsira el lesz költve az ára. Pont abban az évben volt Szolnokon az EFOTT, így egy hét alatt alkohollá vált a jobb sorsra érdemes összeg. Se pult, se jogsi. Az elherdált pult Komoran teltek az évek, de a dicséjjeskedés, az meg már csak olyan, mint a biciklizés, elfelejteni sem, elengedni sem lehet véglegesen, így kb. 6 évvel ezelőtt újra pultba öltem a pénzem, a 800mk2 elérhető áron volt, ami már majdnem 1000mk3, szóval kellett. Azonban itt is ugyanabba a hibába estem, mint régebben, hagytam, hogy a rútkomor élet elsodorjon a zene mellől. Hiba! 2020-ban némi pénzmag kötött ki nálam (ami igen ritka) és a 800mk2-t lecseréltem egy mindenegyben pultra a Pioneer XDJ-RX2 személyében. Az időzítés jó volt, az ár is, december 25-én kaptam fel a nyúlcipőt és indultam is érte, 350 000 forintért lett az enyém, mai használtpiaci árát nézve depláne jófogás volt. És megérkeztünk a mondanivaló lényegéhez, mert ez egy olyan lélektani határt súrolt nálam, mint kiadás, hogy megfogadtam, amilyen lehetőség csak szembejön, azzal élni fogok, valami értelme, racionális magyarázata legyen már annak, hogy felnőtt fejjel ilyen dicséjj pénztárgépben tartom a romlandó forintokat. Meg persze a magánélet is úgy alakult, hogy felszabadult pár órám, csak a zene, mint a régi szép időkben! Az elhatározást siker követte, dj verseny különdíja, ami egy hetes dj táborral járt, ami után egy fesztiválos fellépés következett, majd egy újabb dj verseny első helyezése, amiből újabb fesztiválos fellépés, rádió műsorba heti mix készítés, élő műsorban mixizés, szóval egy szavam sem lehet. Igenám, csak van egy bökkenő. Én főállásban utálom magam, ébren, alvás közben és ezzel nehezen összeegyeztethető a szereplés, a nyilvánosság. Nem vagyok egy magamutogató típus, inkább introvertált, de a zenét meg annyira szeretem, hogy ahogy a fenti példák is mutatják, abbahagyni meg mégsem tudom. Szóval tanítgat az élet, újabb és újabb helyzetet teremt, amit meg kell ugranom, meglátjuk, meddig szalad a dicséjj paci. A többi bejegyzésben apránként írok az elmúlt 3 év eseményeiről és reményeim szerint az aktualitásokról is.

Múlt hónapban volt szerencsém élő egyenesben találkozni egy Denon DJ Prime 4 cumóval, gyors lepötyögöm a tapasztalataim, mielőtt feledésbe merülnek. Maga a készülék elég csecse, nem kelt gagyi hatást (árát tekintve csúnya lenne), nehézkes eltévedni rajta, minden a helyén van, aki találkozott már pulttal, feltalálja magát rajta. Kezdésként rögtön egy friss firmware-t akart lehúzni az internetekről, ami már tartalmazza azt a tapis effektezést, amit a Pioneer az Opus-quadnál hozott be. Óriási piros pont a Denonnak ezért, a piacvezető márkánál terméktámogatás sincs, nemhogy új funkciók bevezetése a régebbi eszközökön. Persze ennek biztos megvannak a technikai korlátai, de ez ugyancsak rút szégyenfoltja a Pioneer gyártónak, hogy kicentizett teljesítményt rak az eszközei alá. Kis kitérőből vissza, az első alkalommal lassú volt a net, amin jött volna a firmware és bár azt írta a cucc, hogy ne kapcsolják ki, negyed órán belül kezdődött egy élő műsor, így nem volt idő várni, áramtalanítva lett az eszköz. Igaz, hogy a folyamatok közül még csak a firmware letöltésnél tartott, de becsülendő, hogy nem lett tégla, simán felállt a meglévő rendszerrel, majd gyorsabb mobilnetről seperc alatt befrissítette magát. Ez az internetes cucc nagyon rendben van a Prime 4-en! Használat közben viszont akadt pár dolog, ami miatt nem lettünk nagy barátok. Fontos kiemelnem, hogy számomra mindenek előtt a totális kontroll áll egy dj cucc esetén. Itt rögtön bajban voltunk a joggal például, a harmadik keveréstől a pitch bendet használtam inkább (az is többet húzott, mint kellett volna), sajnos a kontrollerekre jellemző érzettel rendelkezett a jog számomra. Apróság, de a sweep effekteket nem hallottam a fülesben (biztos beállítás kérdése), illetve nagyon hiányzott az RX2-n megszokott paraméter poti ezekhez az effektekhez, sok esetben a filternél teljesen leveszem a resot, hogy ne dobja meg a lekevert dal jelszintjét, ahogy szép lassan filterezem le. Az echo effekttel is az volt a gondom, hogy nem tudtam, mekkora mozdításnál milyen ütemben történik az echo, számomra így ez az effekt szinte a használhatatlanság határát súrolta. Amivel még megszenvedtem, az teljesen pitiáner dolog és sosem jutott volna eszembe, hogy ilyenbe belefuthatok, ez pedig a keverő részen a cue gomb. Szemléltetem a problémát a Prime 4 mellé helyezett RX2-vel. Prime 4 - RX2 keverő A cue gomb közel van a potméterekhez, ami az ilyen lendületből hupákolóknak, mint én is vagyok, őrült probléma, egyszer szerintem kicsit le is toltam a potit, ahogy megnyomtam a gombot, utána inkább úgy csináltam, hogy a potinak alulról ellentartottam egy másik ujjammal, hogy még véletlenül se járjak így. Apróság és ahogy láttam, csak a fehér kiadásban van így, de módfelett zavaró volt, hogy a dB értékek nem voltak sávonként odaírva a kijelző mellé, csak a masterhez. Meg lehet ezt szokni, meg ha saját cucc és rátanulsz, akkor nem gond, de amikor hirtelen kell valamit, akkor bizonytalanságot szül (bennem). Szokatlan volt a fülhallgató szekció elhelyezése is, megszokásból a Pioneer keverőkön található helyen kerestem, de ez mondjuk biztos szokható. Azért talán nem véletlen, hogy a Denon SC Live eszközöknél a megszokott helyre kerültek. Ahogy az effekt szekció is, amit a Prime 4-en meg sem mertem érinteni. Nagyjából ennyit a kellemetlenségekről. Számomra a kontollereket megidéző hangulata a legproblémásabb, a joggal, a két oldalra kipakolt effektezéssel. Valahogy a lejátszási listákba is belegabalyodtam, de ez az én nyomorúságom lehetett. Viszont! Szoftveresen nagyon egyben van az egész, ilyen szempontból kikezdhetetlen. Elég csak a kijelzőre nézni, messze a legláthatóbb a hullámforma rajta! Prime 4 - RX2 - RX3 kijelző És persze azt sem szabad elfelejteni, hogy megannyi specifikációval kényezteti a tulaját a Prime 4, a beépíthető SSD-től kezdve az online zeneboltokból játszásig! Kicsit az az érzésem, hogy a Denon jelenleg pont annyival van hátrányban a Pioneerhez képest, amennyi időt eltöltöttek anno a 2000-es években a DN-S3000, 3500 forgójogos cd játszóik körül, ami szerintem eleve zsákutca. Ezt az időt a konkurens egy bevált kialakítás tökéletesítésére szánta és ez számomra érződik is például a jogon, nemtom, a Pioneer hogysmint fejlesztett ezen, de a 800mk2 óta nagyon rendben van szerintem (nagy általánosságban, persze vannak kényelmetlenebb jogok, de általában következetesek és használhatók azok is). És ezért nagy kár, mert szoftveresen köröket ver a Pioneer megoldásaira a Denon szerintem. Amondó vagyok, hogy ha valakinek egy hakni cucc kell, lagzizni, jó választás lehet, azonban ha James Hype performancekodás a cél, akkor nem ez a mindenegyben cucc lesz a megoldás. Mondjuk a tervezéssel és tartóssággal kapcsolatos kérdések némit árnyalják, érdemes-e ebben a cuccban parkoltatni a pénzt. Fontosnak tartom azonban, hogy vásárlás előtt mindenképp próbáld ki, ne szerezd be vakon, béreld ki valakitől egy napra, ismerkedjetek meg, derüljön ki, hogy egy világ vagytok-e, vagy sem.

Még élek! Az viszont merész, hogy a hanyag manual miatt hitelrontásért akartak elővenni, vicci arcik.

Az bizony egy minőségi csere volt, gratula! Megvan még a 450-es?

Szerk: ilyen tanfolyamra már nem kell menned és sajnálhatod, ha nem voltál, Silk nem most, de itt hagyott minket, sok év után a hír hallatán sírtam, kevesebbek vagyunk egy különleges hangmérnökkel és egy lehallgatószoba standupossal, béke poraira, óriási az űr, amit hagyott maga után, nagyon hiányoznak az MPW adásokban a megvilágító példái, páratlan hasonlatai. És az is, hogy elhordja a picsába az összes ilyen böngészőbe beépülő modult, amivel juturól, meg minden fos streamből lehet mintázni zenéléshez. Fogod magad, összevásárolod évek alatt a cuccokat, ellopod az összes szoftvert, majd három napos, hosszas kurvaanyázások közepette konstatálod: UAD ide, vagy oda, a végeredmény nem szól úgy, ahogy a referencia zene. Ha van egy csöppnyi eszed és velem ellentétben nem akarsz erre sok időt és energiát pazarolni, fordulj rögtön Silk ITB mixing tanfolyamához! Azonnal kiderül, hogy nem a technika a szűk keresztmetszet a produkcióid során. Kapásból a fizikával kezdtek majd. Elsőre fölöslegesnek gondoltam, aztán persze tátott szájjal hallgattam, milyen hatásokkal kell számolni az analóg világban, hogyan kerültek átültetésre ezek a digitális környezetbe, illetve miként vannak jelen a mai napig a régmúlt szükségszerűségéből adódó technikai megoldások, melyre az Mid/Side tökéletes példa. Rávilágított Silk a fizika megkerülhetetlen törvényeiből adódó torzításokra a szűrők, a kompresszorok és a limiterek estében is, melyekkel a munka során folyamatosan tisztában kell lenni. Ezen felül érintette a tanfolyam a keverés megértéséhez elengedhetetlen történelmi eseményeket, melyek meghatározzák a mai napig ugyanazon eszközök különböző felhasználási módjait. Langevin Model EQ-251A A várt beállítási értékek helyett a beállítások mikéntjét ismerhettük meg, mely a munka közben folyamatosan az ember fölött lebegő bizonytalanságot jelentős mértékben csökkenti, hamar adódik a válasz a „mit-mire-miként?” bermuda háromszögre. A szombatok során produceri tanácsokkal is gazdagabbak lettünk a tanfolyam végére, melyek ismerete nélkül végtelen harccá válhat azon hangzás/hatás elérése, amivel sosem rendelkezett az elénk kerülő munka. Szóba kerültek a vst szintik, natív effektek korlátai, az eszetlen mennyiségben elérhető sample pakkok, melyekben nem csak a kész loopok leselkednek csapdaként az emberre. Az 5. alkalom végére mindenkiben ledőlhettek azok az illúziók, melyeket a városi legendák és marketing okozott. Tisztává vált, hogy a professzionális munkavégzéshez elengedhetetlenek a a minőségi eszközök, így az otthon rendelkezésre állókat érdemes a helyén kezelni, azonban összességében a technikai ismeretek mellett olyan szempontrendszert adott át a tanfolyam, mely szerint a fejlődés megfelelő gyakorlás esetén mindenképpen garantált, azon felül, hogy rávilágít például az összhangzattanban való elmélyülés szükségességére is. Pár fontos mondat az öt alkalomból: „Kicsit kell csak zorronak lenni, de azt minden nap.” „A legjobb funkcióváltó a mute.” „Csak azt szabad hangosra venni, ami jó!” A cigiszünetekben Silkre jellemző folytonos stand-up várható, az alábbi kulcsszavakat dobjátok be, ha jót akartok magatoknak: töltött káposzta, törpilla, shit in-shit out. A tanfolyam során folyamatosan lehetőség van kérdezni, de érdemes résen lenned, ugyanis több esetben úgy éreztem, hogy diákként annyira low-budget oldalról közelítjük a témát és tesszük fel a kérdéseket, hogy azok gyakorló hangmérnöki szemszögből elsőre nemhogy megválaszolhatatlanok, de értelmezhetetlenek. Érdemes pár kört futni a félreértéseken, mert jól érezhetően a segítő szándék Silk célja. Amennyiben komolyan szeretnél részese lenni a zenei világnak, mindenképp érdemes részt venned ezen a tanfolyamon, ugyanis rengeteg időt és pénzt spórolhatsz meg magadnak vele. Számomra nagyon sok helyen világított rá, hogy fordítva ülök a lovon, ellenkező irányból próbálom megfejteni a felmerülő problémákat, az általam birtokolt eszközöktől és körülményektől kár a big-label soundot várnom, s ezen a következő beruházásként tervezett analóg szintetizátor sem segít fabatkát sem. A hőn áhított Moog, mely a megfelelő felvételi lánc nélkül okafogyott lett volna itthonra. A tanfolyamon való részvételhez az alábbi házi feladatokat kaptuk, ezeknek érdemes utána nézni az első alkalom előtt: vonali szint, szimmetrikus-aszimmetrikus, Hertz, dB, fázis, egyenáram-váltakozóáram, mérő skálák (dBVu, dBFS stb..), felharmonikusok, impedancia. Hajrá mindenkinek, jelentkezzetek, hogy nagyobb rálátásotok legyen a showbiznisz ezen misztikus világára!

Eddig én is halogattam az átállást, nekem anno win7 alatt sem sikerült életre kelteni (mármint de, de néha megrogyott a hangja, s lehetett újraindítani az egész gépet), de most win10re felraktam sejtésem szerint ezen a linken az utolsó hozzászólásban megtalálható drivert (de ha otthon leszek, megnézem pontosan, hogy ez volt-e), meg keretprogramot, s le kell kopogjam, eddig ment a dolog. Igaz, hogy alapértelmezett hangkártyának az integráltat hagytam, s csak dawban választottam ki az emu-t asioval. Szerintem próbáld meg azt, hogy a drivert valahogy eltávolítod róla, vagy magát az egész eszközt, s a telepítőt indítsd el (ha esetleg kézzel adtad meg neki eszközkezelőből a drivert, lehet azért sírt a szája. Ez már az ilyen windózos körülményeskedés szerintem). Az elméletben végigfut, majd a végén kér egy újraindítást. Majd utána a következő indításnál magát a keretprogramot telepítsd (vagy minek nevezzem). Ekkor úgy emlékszem, hogy eszközkezelőben rendesen jelent meg a kártya. Nekem így felmászott. De hogy mennyire megbízhatóan fut, arról nem tudok nyilatkozni sajnos, sok időm nem volt még küszködni vele, dawba behúztam egy 60 perces mixet, 2/3 lement belőle úgy, hogy nem dobta el magát, s gyógyultnak minősítettem. Aztán a gyakorlat meg lehet majd orcántöröl.

Most olyat csinálok, amit még sosem. És fáj is a lelkem! Megpróbálok fél óra alatt előállítani egy bejegyzést. Nincs 10-szer újraellenőrzés, szóismétléskeresés, nincs 25ször formázás ellenőrzés. NINCS SEMMI ILYEN! Kicsit félek is, hogy fogok így aludni. De az is lehet, hogy nem fér bele az időbe majd, szóval nyugodtan. NADE! Szolnokon van a Hangszert a kézben rendezvény, ott terítettek ki az asztalra két pendrive zabáló minicsodát, egészen pontosan a Numark a NDX 500-at, a Denon pedig a DJ DN-S1200-at küldte a csatába. Engem a Denon márka valahogy mindig pont elkerült, hidegen is hagyott, a Numarkra voltam kíváncsi leginkább. De ő volt legatyásodva. Addig nyomigálták a gyerekek délelőtt, míg fogta magát, s nem olvasta be a pendriveot. Mint később kiderült, a Play gomb ragadt be, s ettől dobta hanyatt magát a szerkezet. Így elsőre a Denonhoz vezetett az utam. Denon DJ DN-S1200 Pioneerhez szokva akadt némi probléma, számomra nem feltétlenül átlátható a kezelőfelület. Kerestem jelentős ideig, hol kell tekerni pl. Értem, persze, meg kell tanulni, de hagy ne kelljen már, legyen minden ott, ahol logikusan megszokta az ember, a kanál se lyukas, pedig ugye lehetne. Számomra végtelen hitvány volt a jog, nagyon gagyi hatást keltett, (kb olyan érzetre, mint azok a műanyag lemezek, amiket a hengeres üres adathordózok alatt találsz) nem beszélve arról, hogy a szerencsekereket megszégyenítő módon pörög. Vinyl módban kipróbáltam egy backspint, az ilyen ívet tett meg: Professzionális ábrázolás A könnyen forgó jog miatt értelmezhetetlen katyvasz jött ki belőle a megszokott hangzás helyett. Az effektek működtek, azonban nem sikerült rájönnöm, hogyan lehetne megfogni őket egy bizonyos értékben, nem mondom, biztos van ilyen, de nem igazán adta magát a dolog. A filter csak lefelé ment, biztos őt is lehet személyre szabni, meg kapcsolgatni, hátdekérem. Krecselőzésnél a kezdőpont kezdett elmászni, bár ezzel nincs egyedül, tipikus cdj betegség. A gumigombok gyalázatosak, a megszokott cue-cue-play ütlegelés után trollkodva vigyorgott vissza rám a lejátszó, baszott elindulni. Megvolt a gomb nyomva, csak a széle ugye. Köszi! A jog azon felül, hogy nagyon könnyen jár, furán húz bele a zenébe, elsőre a régi oem cdj-k jutottak róla eszembe (volt az omnitronic, citronic, reloop a kezdeti időkben), nagyon sokat bele tud húzni a zenébe, s mintha úgy tenné, hogy nincs (vagyisinkább elég magasan) van az alsó/felső határ. Keverésnél nem éreztem túl kényelmesnek, nem túl nagyot, de azt hirtelen kellett húznom rajta, hogy meglegyen a tempó. A pitch potival amikor értéket húztam, a kijelzőn a számláló nem követte le, hanem egy kb fél-1 másodperces fáziskéséssel érte utol a történéseket. A kijelző szerintem meg önmagáért beszél: Túlzsúfolt kijelző Oké, oké, rajta van minden, de túlzsúfolt számomra, ott élőben nem igazán láttam át. Szóval őt nem kedveltem meg. A Numark volt már csak hátra. Régen az Axis időkben igen jó alternatívát nyújtottak, így nagy reményekkel álltam fölé. De mindhiába. Numark NDX 500 Az egész lejátszó letisztultabb számomra, mint a Denon, nagyobb is, kevesebb funkciót is próbáltak rázsúfolni, szerintem a kevesebb több. Elég egyértelmű, mivel mit lehet csinálni, azonban a zenében való keresést itt is beszoptam, tracket ugrottam helyette, mire megtaláltam jobbra száműzve a keresés gombot a joghoz rendelve. Hát ha így, akkor így! Ettől még szerintem hülyeség. A jogtárcsa közel sem az a pörgős fajta, mint a Denonon, szerintem ezáltal sokkal használhatóbb, azonban annyira viszont van "kemény" járású, hogy ezzel meg azért nem tudsz egy backspint csinláni. Próbáltam, nem ment. Sajnos flexet nem vittem, azzal talán sikerül olyan fordulatszámot produkálni, amivel előjött volna az effekt. A hot cue pontok kiválasztása nyűgös volt számomra, mindegyiknél egyesével be kellett kapcsolni a felvétel-t, ami mondjuk akkor, amikor egy kiállásban akarok 3 egymást követő dallamot kiválasztani, elég szopós. Ettől függetlenül pontosan játszotta vissza, bár a kezdőpontot nekem nem mindig jól sikerült eltalálni. Maguk a hot cue gombok szerintem túl közel voltak a joghoz, így nem esett kézre, plusz vékonyak és a nyomáspontjuk is elég fosnak tűnt, ide lehet értelmesebb lett volna na gumipadokat rakni, hamár. A loop is ment rendesen, igaz végpontot nem tudtam rajta állítani utólag. A BPM érték 3 száma jogtárcsa forgatásra pont úgy csinált, mint ahogy a megboldogult double dice, miközben benyelte a családi pótlékot. Piti, de nagyon. Túl kicsi kijelző A kijelzővel itt sem sikerült nagy barátságot kötni, nem tudtam, mikor milyen mappában vagyok, alig láttam pár karaktert a filenévből, szerintem pendriveozásra ez így majdnem használhatatlan. Összességében én amondó vagyok, hogy senki ne vegyen ilyeneket, se a Denont, se a Numarkot, pláne ne úgy, hogy nem próbálta ki előtte, csak vakon rendeli webshopból, mert csak akkor nem érez majd csalódottságot, ha mindenáron el akarja hazudni magának, hogy nem pattant fel velük a szopórollerre. Persze, lehet dolgozni rajtuk, mindenen lehet, de ami ennyi megszokást és kompromisszumot kíván egy olyan munkavégzés/szórakozás esetén, amit alapértelmezetten élvezni/gyorsan csinálni kellene, az szerintem nem ér pénzt. Mindkettőről ordít a jól van ez így hangulat, oszt még el sem nyerték a méltó büntetésük! Pláne úgy, hogy amennyibe mennek, annyiból használtan ezerszer használhatóbb dolgot lehet találni, de ha nem, akkor meg kontroller+notival megoldható (jó, ott a noti a használt), s akkor még keverő sem kell, csak a beatport top100, meg a Buga Józsi besztof lagzizni, s már kész is vagyunk. A buszom meg mindjárt elmegy, de a fél órába pont belefértem. NAGYON FONTOS! Ne vegyetek ilyet! De csak szerintem!

Az elmúlt időkben presztízs termékek megjelentetésével foglalatoskodó Pioneer bekukkantott a dj eszközök piacának azon szegmensébe, ahol már csak az ottfelejtett ördögszekerek küzdöttek a légüres tér sajátosságaival. A kontrollerek népszerűsége maga alá gyűrte az elérhető árú két sávos keverők piacát, házon belül a hamar nyugdíjazott, sallangoktól mentes DJM-250 mellett egy komolyan vehetetlen DJM-350 tartotta a frontot. Eddig! A kívánatosan puritán DJM-250 és a bolondbiztos, komolytalan DJM-350 A linkelhető, szinkronizálva kvantálódó álmukból felocsúdva rendrakás közben találhattak rá a márka fejlesztőmérnökei egy régi sikertermékük rajzaira, így fogták azt, majd egy 50-est hozzácsapva felpimpelték DJM-450-re! Na, de hogyan tették mindezt! Szakítva az eddigi bosszantó termékpozicionálással mindennel megpakolták, amit csak elbírhatott ez a kis kocka! A leendő David Guetták rossz szájíz nélkül legeltethetik rajta tekintetük, a belefeledkezést nem töri meg az "ez még azért elfért volna rá" gondolat. Előd és utód egymás mellett Az új jövevény által nyújtott funkciók: - DJM-900NXS2 keverőtől örökölt EQ karakterisztika, faderek, EQ/Isolator állíthatóság - Effektrengetegek! Paraméterezhető Color FX (Dub Echo, Sweep, Noise, Filter), erre rátekerhető Beat FX (Delay, Echo, Spiral, Reverb, Trans, Flanger, Pitch, Roll). Régóta vágytam rá, hogy egy Filter-Echo lánccal keljek-feküdjek, immáron nem kell ezért fél milliókat otthagyni a pénztárnál. - S ha ez nem lenne elég, még mindig utána akaszthatunk egy USB eszközt az effekthalmoknak. Minden keverőre kell egy kis parasztvakítás, na! (A kék effekt gombokon felül természetesen) - Értelmes fülhallgató szekció, mindez 2 kimenettel - MAGVEL csodafader krecselőzni - 3 sávos beépített hangkártya (AUX, CH1, CH2). Én személy szerint tuti valami sampleres dolgot dobnék ki az auxra, ez is nagyon mozgatja a fantáziám. Külön dőzsi, hogy a Beat FX erre is ráaggatható. Ezen felül ha jól értem a dolgokat, timecodera is tökéletes a cucc. - Ingyenes Rekordbox dj és DVS program Így leírva nem tűnik hirtelen soknak, azonban eddig pont ennyi hiányzott a kis kétsávosokról. Kompromisszumként a booth kimenet, és a linkelhetőség/kvantálás róható fel, azonban ha bedroom cuccként tekintünk rá, talán elnézhetjük ezt neki. Ezen felül viszont minden arra fogékony ember kezébe adta a DJM-900NXS2 által biztosított eszközök legjavát, megadva a lehetőséget arra, hogy a fesztiválok pultjába felkészülten érkezhessenek, s ne kelljen kukán állni a rekordboxban összerakott szett fölött. A mindent vivő, otthoni kétsávos decemberre várható 699 dolcsis árcédulával. Az eddigi árképzést tekintve nem lehet okunk panaszra, pláne akkor, ha számításba vesszük, hogy a pénzünkért az effektekkel nyakon öntött keverőn felül hangkártyát és jogtiszta dj programot is zsákmányoltunk! Én már tudom, mit kérek a Mikulástól! Már csak nagyon jó gyereknek kellene lenni. Forrás: http://djtechtools.com/2016/09/08/pioneer-dj-announces-djm-450/ A termék oldala: http://www.pioneerdj.com/en/product/mixer/djm-450/black/overview/

A Pioneer a '90-es években egyenlőségjelet húzott a márkaneve és a megbízhatóság közé a homokozólapátként is tökéletesen funkcionáló DJM 500/600 keverőjével, illetve a balatoni fokhagymás-sajtos-tejfölös lángost is beolvasó CDJ 500/100 lejátszóival. Aki azonban végig követte a termékpalettát, megfigyelhette, hogy üti fel a fejét a tervezett elavulás (CDJ 500 optikai jog cseréje kopó alkatrészre a CDJ 100 lejátszók esetén). A 2000-es években egészen odáig jutottunk, hogy takonyból és porcukorból tapasztott, megbízhatatlanságához mérten pláne túlárazott kütyükkel árasztották el a pultokat, a lemezlovasok legnagyobb örömére. A rossz nyelvek szerint többek között ez felel a pultban a 4 lejátszós felállásért, amit csak alátámasztani tud ez a videó, de az új generációs keverőkről készült fotók is magukért beszélnek. Ennyire lelakott DJM500/600-akat ritkán látni. A gyártó miután mindenkit lehúzott, akit lehetett, új fizetőképes réteget keresett magának a nagy-nagy fesztiválszervezők személyében, s előrántotta a 2016 januárjában, a NAMM "legkorszerűbb vitrin"-jéből a CDJ-TOUR 1 és a DJM-TOUR1 eszközöket, mit sem csavarva az akkori prototípusok kialakításán, belekényszerítvén ezzel az elődöket a "home or office use only" kategóriába! Lángnyelvek, görögtűz, mint meggyőző érvek! Nézzük, földi halandóként miről kell lemondanunk az 5000 (CDJ-TOUR1), illetve 6000 (DJM-TOUR1) dollárban mért árát látván! CDJ-TOUR1 CDJ-2000NXS2 még szebb, még jobb hangminőséggel, 13" tapizható kijelzővel. Ez mindenképp szükségszerű volt, hiszen a napfény és az ilyen megjelenítők nagy barátok. Persze a Pioneer mindenre gondol, ez az ízléses és minden négyzetcentiméterében professzionális, bézbózsapkákat megszégyenítő SIMLI™ kerül rá a jobb olvashatóság érdekében! Sejtésem szerint egy régi szakma mozzanata épülhet be a dj-k világába! Külön kiemelném a tapis felületen desktop felhasználásra optimalizált méreteket, igen felhasználóbarátnak tűnik első ránézésre. Lehet qwerty billentyűzeten keresni, a lejátszót már-már majdnem megkefélt pozícióban belegépelve a levegőbe. Azonban ez még nem minden, hiszen a kijelzőbe extra processzor érkezik a gördülékeny felhasználás érdekében, kár, hogy a promo videóban olyan, szaggatnának a dolgok. Amennyiben nem így van, megkövetlek Pioneer! Megoszlanak a vélemények, mennyire szerencsés a dj pultban monitorok közé bújva zenélni, emlékeim szerint Dj Budai interjúban említette, hogy nehéz megtalálni a hangsúlyt a közönséggel való kapcsolattartás és a kütyüzés között, itt ember legyen a talpán, aki nem néz meg egy friss barátok közt epizódot két keverés között! Az viszont nagy előnye lehet, hogy ha a simlit is felhelyezzük, akkor lassacskán ki sem látszik a lemezlovász a pult mögül, s ha mindezt golyóálló fóliával bevonjuk, nem lesz szükség egy esetleges támadás esetén a művész urak bujkálására, szegény Carl Cox-nak jól jött volna. Teljes értékű, oda-vissza linkelhető lemezlovász fedezék! Ezen felül a lejátszó masszív csatlakozókat kapott, hogy ha fejest ugrik a tánctérbe a dicséjj, akkor ne rúgja szét őket. Más esetben okafogyott, hiszen a fesztiválokon méterekre szeparálnak el mindent és mindenkit, aki kárt tehetne a pultban. DJM-TOUR1 DJM-900NXS2 még szebb, még jobb hangminőséggel, a lejátszóról ismerős csoda kijelzővel, elpusztíthatatlan csatlakozókkal, 2 füles kimenettel, ahol ne legyünk szőrös szívűek, adjuk meg a piros pontot, a kialakítás szerencsésebb, mint a PLAYdifferently MODEL 1-on, bár ha effektfüggő a back2back társunk, összeakadhat a bajusz. NAGYON FONTOS FEATURE! Pioneer DJ KUVO! Népszerűsége oly töretlen, hogy hozzám most ért el a híre. Lehetőséget ad rá, hogy egy csomó elengedhetetlen fontos infót kiküldhess a bulizóknak (van-e még kokó a budiban). Sejtésem szerint kettő szoftver frissítést kell várnunk, s az információ áramlás megfordul, a közönség beküldi okostelefonról, mit szeretne hallani, a linkelt pult összesít, szinkronizál, majd mixel. Drága egy zenegép lesz! A friss bejelentéseket látván nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Pioneer kezd kifogyni az ötletekből, robosztus fülekkel ellátott, cél-notebookká pimpelt termékekkel húzzák le az utolsó bőrt önmagukról és az egyre zsugorodó piacról. Szebb napokat is megéltek, igazán kár értük! djtechtools cikk angolul a cuccokról

A fura, hogy annyira kézenfekvő, hogy nekem eszembe sem jutott eddig, pedig álmodtam már olyan keverőről (és addig nem nyugszom, míg meg nem csinálja valamelyik gyártó), ami a zene elejéből mintavételez, majd fázisfordítással kikapcsolhatóvá teszi a dobokat/bármi mást (hasonló módon, mint az NI Stems, csak a dobok nem egy loopban lennének, s talán értelmet is kapna az egész), szóval túlbonyolítani, az ment nekem is. http://djtechtools.com/2016/05/12/recreating-richie-hawtins-model-1-mixer-eq/ Itt letölthető (regisztráció után) Liveban a "modellezése" a megoldásnak. Minden esetre kíváncsi lennék rá élőben, hogy mennyivel másabb. A Pioneer eq karakterisztikájától sosem voltam elájulva, a régi Ecler Nuo 2 keverőét nagyon szerettem (bár ne lett volna hulladék a többi része), a mostani Urei is tetszik, szóval esélyes, hogy ez is olyan lenne, amit hirtelen szeretnék meg, s utána kompromisszumosnak tűnne minden, ami nem ez. :'(

TLDR Barkóczi Noémi - Nem vagyok itt nagylemez ajánló Nem szeretem a facebookot. Nem való semmire, arra, amire kitalálták, arra meg végképp nem. A közösségépítést felváltotta a konzumidiotizmus (ez mennyire sznob egy megállapítás már, most szégyenkezem egy kört miatta) és a pénzen vásárolható ügyfélkör felhajtása. Megölte azt a szép jó MSN-t, e-mailt, fel kellett költöznöm ahhoz, hogy az ismerősökkel kommunikálni tudjak. Pfejj! Viszont ha finomhangolom (majd egyszer) és vért izzadok érte, hogy elém tolja a számomra érdekes kontetot, akkor talán jó. Talán. De így is eltemet minden értelmeset a sok újszülött purgyé, frissen vásárolt BÁRMI, jól sikerült főzések, szépen megrendelt, romantikus, éttermi vacsorák, mamahoteles fotelforradalmár nácik klaviatúrájából előpattanó szélsőjobboskodások (amik megosztói hirtelen kireppennek az ismerősök közül) . Tulajdonképp az idővonal egy porcukorral meghintett fosrakás! De a porcukor, na az néha finom szemcsés szerkezetben kerül felhelyezésre. Ilyenkor a porfelhő nanorészecskéi a salakanyag mellett elszelelve megbirizgálják az orrot! Így került elém Barkóczi Noémi nagylemeze, akit valamikor talán egy youtube feltöltése miatt elkezdtem követni. Ha ennyi értelme volt a facebooknak, hogy most elém dobta a friss bejegyzését, akkor már nem dolgozott hiába Mark Zuckerberg! A Nem vagyok itt fél órányi igazi mély gondolatokat gitároz be a tudatalattiba, nem tudom lerakni, dúdolom az utcán, a lépcsőfordulóban, mindenhol! Világvégét, társas magányt, félelmeket, emberundort ilyen megnyerő, elringató dallamokkal nem bástyáztak körül, abban biztos vagyok! Ékes példája ez az anyag annak, hogy nem sokat számít a technika, ha jó számokat kell írni, elég egy gitár, egy hang, s kész vagyunk, amit nem lehet ennyiből megoldani, azt 100 sávból sem, ha hiányzik a kreatív ötlet, akkor minden megy a kukába. A párkapcsolatban megélt magányának párhuzamba állításával engem teljesen eltalált. kezdeti jövőjével kapcsolatos bizonytalan hangulatát tökéletesen oldja fel a szám második fele zeneileg pont úgy, mint szövegileg. A pusztulásra érett világ gondolata annyira távoli a hétköznapoktól, mégis mennyire helyénvaló felvetés! S ezt követi egy halom hétköznapi rutin, ami elfedi ezt, meglétük fel sem tűnik, csak a hiányuk lenne észrevehető. Az kilátástalan, kiüresedett szavai furának tűnhetnek huszonévesektől, azonban többször felüti a fejét nálam is, így könnyen azonosultam vele. A emberi esendőséggel szembeni harca erőt adó ebben a referenciák nélküli mindent lehet világban! Külön értékessé válik az egész úgy, hogy az önmagunk előtti érdemen felül más nem jut. A pedig végképp egy olyan állapot, amit mindenki megél, ha köze van emberekhez az élete során. Nálam rendszeres vendég. Ezen felül a folk elemek ízlésesen találhatók meg a lemezen, ami akkor, amikor a kétpálcás nemzeti érzelmes rock után a következő piacra dobott sablonhungarikum a népdal/népzene lett (gondolok itt a balkán fanatik, holdviola és egyéb üzleti megfontoltságból giccsel leokádott népdalos produkciókra), külön felemelő! Mindig örülök, amikor valaki úgy nyúl a gyökerekhez, hogy azt magán átszűrve tálalja a régi sablonok szolgai másolása helyett. Egy szó, mint száz, én nagyon szeretem ezt a fél órát, s úgy érzem, amennyire oda vagyok az anyagért, annyira kevés figyelem vetül rá! Vegyétek, vigyétek, terjesszétek! Barkóczi Noémi interjú Barkóczi Noémi Soundcloud Barkóczi Noémi Facebook Barkóczi Noémi Bandcamp

Richie Hawtin, a másodállásban rajongóira kontroll ládákat tologató forma az Apple-t megszégyenítő titkolózás mellett előrukkolt az Andy Rigby-Jones, ex Allen & Heath arccal (köszi a pontosítást bunni!) közösen megálmodott PLAYdifferently első modelljével. A dj technika múltját sutba dobva rohan bele az új digitális világba kontrollerekkel, egymásba össze-vissza linkelhető, szinkronizálható eszközökkel, számítógépek tömkelegével, erre Hawtin belevizel a szélbe és kidob egy teljesen analóg keverőt agyonaggatva filterekkel! MODEL 1 hivatalos videó A szemfüles lemezlovászok kiszúrhatták a képek alapján, hogy a megszokott eq szekciót kikukázta a nagymester, a magas és mélytartomány filterrel szabályozható, a középtartomány helyére pedig eddig csak leginkább stúdió/pa környezetben használatos eq került, mely lehetőséget biztosít a módosítandó frekvencia kiválasztására. Személyre szabhatóság lvl végtelen! Az önkényes eq reform logikus lehet, egyre több szettben tűnt fel számomra is, hogy a DJM800 óta többen filtert használva vagdosták le a zenék alját. Hogy ez a kialakítás milyen lehetőségeket ad a lemezlovasok kezébe? A bedroom arcok maximum megálmodni tudják csak az eszköz árából kiindulva, mely hét számjegyű lesz várhatóan. MODEL 1 Richie Hawtin simogatásokba' Természetesen a nagy vívmány mellett egy csomó kényelmi funkció várja a művészeket, 6 sztereó sáv, 2 sztereó send-fx, filter és 3 sávos eq a masteren, 2 füles kimenet a/b beválogathatósággal a lágy és krémesen könnyed back2back szettekhez. S hogy mindez elég lesz-e az eltérő játszogatáshoz? Majd az idő eldönti! Mi felhasználók mindenesetre csak nyerhetünk a versenyhelyzet kialakulásával! Ami biztos, hogy a cuccot nem a csillivilli külcsín miatt szeretik majd, ez mondjuk többünknek előny. A marketing rendben van, volt nagy találgatás, várakozás, most meg boiler room premier bulika (héló pioneer, így kell beküldeni a piac küzdőterébe egy új eszközt, nem olyan specifikációval, amennyivel a TORAIZ SP-16-t sikerült, miszerint méret/súly). Részletes specifikáció és egyéb cikkek: http://playdifferently.org/ http://djtechtools.com/2016/05/03/playdifferently-model-1-hands-richie-hawtin/ https://onemusic.hu/richie_hawtin_lerantotta_a_leplet_a_playdifferently_model_1_keverorol

TLDR Beszélgettem Csorba Lóránttal, klatty ide. Hosszas, öröktinédzser évelődős, sokat írós hajlamom le nem vetkőzvén kifejtős, motorháztető alá nézős verzió alább! Szolnokon járt Csorba Lóránt, a Lóci játszik formáció frontembere, aki egyszemélyes, gitáros stand-up estjét hozta magával, azt, amivel Pesten indult az éjszakában, s szép lassan be is rekeszt, szóval tök szerencsések voltunk. A versenyen hallottam a zenekarról először, majd mire feleszméltem, addigra kijött a nagylemezük, a formáció pedig soktagú zenekarrá nőtte ki magát. Elsőre 2-3 számot kedveltem csak az albumról, a többivel nem nagyon tudtam mit kezdeni, annyira érezhető volt rajta más zenekarok hatása, de idővel nagyon megkedveltem a lemezt. Régen jött már ki egy nem szomorkodós anyag, jót tett az éppen porondon levő "szemléljük pozitívan a világot" kísérletemnek. Ezen felül a zenei anyag nagyon igényes, mind hangszerelésre, mind szövegre, mind keverésre, öröm számomra hallgatni. Jó, hogy nem ette meg a produkciót az alternatívra egyre jellemzőbb, "majd megoldjuk mi otthon" mentalitás, s bár nagyot rúgni senkin sem akarok (hiszen én se értek a zenéhez), de azt gondolom, hogy aki nagyon régóta és hivatással műveli a zenélést, vagy egy adott hangszer szerelmese, az ad magára a rögzítéskor. Jó tulajdonság! Igazából hetek óta készültem gondolatban az interjúra, s megjártam a nagyon motiválttól a "semminek semmi értelme" állapotokat. Egészen péntekig halogattam a kérdések összepakolását, s az utolsó pillanatban csak összeszedtem magam, feltérképeztem az eddigi interjúkat, videó anyagokat. Ami hasznos volt, mert megtaláltam ezt: meg ezt: Meg azt is, hogy van egy party zenekaruk Veronika & The Wedding Boys néven, ami rögtön meg is magyarázza, mitől hangulatos, magával ragadó, nem minden apró rezzenésében művészkedő az első nagylemez. Tanultak alázatot a szórakoztatás közben, az biztos. Az előadás előtti órákban tisztáztam le a kérdéseket, rájöttem a nagy megfejtésre, hogy nem kell megfogalmazgatni ezeket előre, elég pár kulcsszó, az interjú megírásakor meg majd értelmesen összerakom őket. Hasznos volt az, hogy három kört futottam, mert folyamatosan hullhattak ki érdektelen témák. A Tisza Moziba érve a koncertig volt még vagy 3/4 óra, s láttam is Lócit jönni-menni, de mindig volt valaki körülötte, meg amúgy is, hát milyen fosadék már, hogy csak úgy odamegyek, hogy pajti, beszéljünk, mert izé. Eleve úgy terveztem, hogy az esemény előtt egy héttel valami úton módon megkeresem, hogy rendelkezésre tud-e állni. Na, ez maradt el. Szépen elengedtem a dolgot, miszerint a fellépés előtt kérdezkedjek, időmet egy szép egészségesre érett 5cl-es puertórikói rummal múlattam. Maga az előadás élmény volt, az elején a számomra legkedvesebb Lóci játszik dal egymás után sorakozott, mosolyogtam az orrom alatt, mint a tejbetök, ez ilyen genetikailag mutálódott valami nálam, ha látok olyat, aki ért a hangszeréhez, a zenéhez, s mindezt élvezettel közvetíti a közönség felé, én jókedvembe kerülök, nézek ki a világból, hogy "nebasszamár, milyen jó, hogy ilyet tud valaki csinálni!" Szóval hasonló állapotokban voltam most is, már-már fostam, hogy félreérthető lesz, ahogy mosolyogva bámulok felfelé a színpadra. Ugyanitt jött a fura élmény, hogy a szellős nézőtér miatt nem azt éreztem, mint egy nagy koncerten, ahol én, mint a "tömeg", nézem a "műsort", mint valami szagos 4k vetítést, hanem nagyon személyessé vált az egész, egy olyan húsvér ember áll a színpadon, mint bárki más. Érdekes tapasztalás, lehet, hogy annak a számlájára írható, hogy nem igazán látogattam eddig egyedül koncertet. Az est végén levadásztam, persze megvolt a fejemben, hogyan szólítsam meg, mit mondjak, ehhez képest egy minimum bunkó "Szia! Bocs, hagy zavarjalak már egy percre" jött csak ki, szóval volt zavarban levés, de segítette az oldódást, hogy nagyon közvetlen és jó fej volt mindvégig. Ja és persze az oldal neve meg eszembe sem jutott, amire hivatkozni akartam. Ciki. Azon felül, hogy pont volt valami interjú vele régebbről, ahol szóba hozták neki a szimatszatyros alter rajongókat, mire kifejtette, hogy ez régóta nincs, van helyette hátizsákos fiatal. Na én is pont az voltam. Apró technikai baki, hogy a telefont diktafonként használva a mikrofonnal az asztal, majd magam felé tettem le (igen, előtte meg kellett volna nézni, hogyan nem szabad elhelyezni), de szerencsére használható lett a felvétel. Amit tanultam, illetve próbáltam másképp csinálni az előző, Elefánt interjúhoz képest: Nem szabad sok kérdést összeírnom, s egy órás beszélgetést csinálnom! Ok, hogy rajongok, de E! Csóri kérdezett is kifárad, én sírok, mire olvasható anyagot kerekítek 1 órányi beszélgetésből, utána meg szétbaszogathat az ideg, hogy mit hagyjak ki, hogy ne 10 oldal legyen, mert bár eddig akartam széllel szembe vizelni, hogy ez is egy szűrő, de oly fölösleges, a világ gyorsul, s már én is fáradt vagyok egy hosszú anyagot elolvasni, még ha érdekel, akkor is. :'( Nagyon gyorsan, mán' jelleggel neki kell látnom összekalapálni írott anyaggá az interjút, mert nincs is annál cikibb dolog, mint megcsúszni vele, azon felül, hogy szép lassan aktualitását is veszti (az előző esetben annyira sikerült ezt, hogy le sem merem írni, mennyire, nagyon tré) Az ellenőrzésre elküldött anyaggal kapcsolatosan agilis fellépés szükséges. Ezelőtt fostam, hogy milyen követelőző már az ilyen, de így is csak csúszik, azon felül, hogy most már azt gondolom, ha rákérdezek, az inkább jelenti a "nekem fontos, hogy időben kimenjen" mentalitást, mint a basztatást. Szorítsam háttérbe a saját gondolataim, ne tereljem a beszélgetést arra, amerre én szeretném. Nem én vagyok/leszek az érdekes. Mindig mindent túlfogalmazok, nem kéne! Az est tanulsága még, hogy a helyi, ingyenes, szolnoki tiszavirág fesztivált nem kellene annyira félvállról venni, mert tartottak Elefánt koncertet is még azelőtt, mielőtt ismertebbé váltak volna (akkor hamarabb ismertük már a zenekart, így nem hagytam ki), de Lóciékat is elhozták tavaly, amiről meg pont lemaradtam. Szóval úgy néz ki, attól, hogy ingyenes, nem kell szem elől tévesztenem. Jó, most akkor a sok olvasás után dobpergés! INTERJÚ! Bármi építő jellegű kritikát, ajánlót irodalomhoz, ami hozzásegíti az embert a tudáshoz, szívesen fogadok!

Megszültem nagy nehezen az Elefánt - Gomoly lemezhez szóló soraim. Találkozott a kellemes a hasznossal, mert igazából ezen a blogon belül szerettem volna csinálni egy szubjektibor rovatot, amiben szerepelnek azok a lemezek, amiket szerintem mindekinek hallania kell. Csak ugye az a fránya idő, ami így huszonévesen végtelennek tűnik, pedig közben meg ódehohgy. Ami megsürgette, az az, hogy veszprémi kiruccanásunk előtt láttam egy hirdetést a kultúrgyom oldalon, ahova szerkesztőket kerestek. Nosza, legyen, gondoltam, írok én is, összenyaláboltam mindent, amit fel tudok mutatni az elmúlt 7-8 évemből (jó messzire kellett csapni a gereblyével), elküldtem. Kirándulás közben jött a telefon, hogy szívesen látnák az Elefánt kritikát, ők is tervezték, így pont jól jönne. Előkerült az időkorlát, ami alapján meg kellett csinálni. Igaz, hogy én mondtam az egy hetet, de annyira szétszórt vagyok, hogy egy nem várt (egyébként persze régebben már lekommunikált) ballagás teljesen áthúzta a számításaim, így kettő hét lett az egyből. Ennek eredményét olvashatjátok alább: http://kulturgyom.hu/hangos/ajanlos-kritikas/elefant-gomoly Jöjjenek a furcsa mellékhatások. Igazából imádom az albumot, örömömben elkezdek egyszemélyes zsákbamacskázni az utcán, ha leírhatom valahova, mit hogyan gondolok (egykeként nőttem fel, ennek biztos van köze hozzá), azonban amikor bevállalok valamit, vagy szerencsésen rámcsúszik, amit meg kell csinálni, az első kezdeti öröm után végtelen nagy tehernek tűnik. A menetrendeszerinti dilemma meg meg is próbálja likvidálni: Ugyan, miért is érdekelne bárkit is az, amit én gondolok valamiről Mi van, ha orbitális nagy faszságot hordtam össze "mit gondolt a költő" címszó alatt MIért is van erre szükség tulajdonképp? Persze a végén, amikor túllendülök ezen, akkor meg jó érzés látni, hogy csináltam valamit. A jövőben remélem, tudok még ezt-azt hozzátenni az oldalhoz, ötletek már vannak, így legalább lesz motiváció talán jobban, ha már az idő nem volt az eddig. Persze ide linkelni fogom, vajmi kevés köze van persze az elektronikához, ami eddig futott itt, de amúgy is ez volt a terv, a zene lesz a közös keresztmetszet. De hogy egy kis szakma is legyen benne, az Elefánt elég profin csinálja az anyagait, amikor kell, elvonulnak szakemberhez, így igen jól szólnak a lemezek. Hála az Istennek!