A topik címe ellenére itt erősen a Nord Piano 3-ra van szerintem kihegyezve a ceruza a nyitóbeszédben. Nem tudom csak nekem tűnt-e fel, de konkrétan egyetlen egy hangkönyvtár vagy szoft hangszer nincs a bevezetőben említve! A VA szpftokról nem is beszélve, amelyek ugyanígy léteznek a vas VA-k mellett vagy ellen.
Akkor pl. próbálj ki egy 2003-as Motifot meg egy 5-6 évvel későbbi MOX-et és hallani fogod, hogy a dupla hangminta memória méret ellenére a Motif vastagabban szólaltatja meg ugyanazon alap mintákat!
Ezek mind igazak, de sok olyan hangszer van ahol a gyári leprogramozott hangszínek egyike ordít a másikhoz képest vagy épp a dinamikai leprogramozása van elcseszve, mint hogy az alul áteresztő szűrő nem csak a magasakat vágja hanem azzal együtt a hangerőt is és nagyon sok múlik az egyes statikus PCM minták spektrális összetevőin is, ami a tera bájtos kompjuteres hangkönyvtárak esetén is ugyanúgy jelen tud lenni, azaz igaz hogy a hangszín minősége nem feltétlen a tárolt minta méretével egyenesen arányos. Itt teljesen egyet értek az 1. pontban megfogalmazott hangmérnöki, produceri tényezővel.
Fentiekben kifejtettekre nézve ez nem igaz feltétlen! Nagyon ritka mikor egy hangszert olyan komolyan csinálnak meg, tipikusan workstation vagy lagzis automata kategóriában, hogy az egész hangszer mindenre kiterjedve produkcióra képesen van studioban midi masterelve és visszahallgatva. Lévén a studio hangszereknél ez nem is feltétel, mert a user vagy a hangmérnöke a lánc vége vagy esetleg a privát betöltött hangminták, de egyre többen ma kész színpadképes hangszereket szoftvereket akarnak a pénzükért, nem a klasszikus időket idéző flopizós samplereket stb, amiken még komolyan kellett dolgozni utána még.
Egy 1989-ben gyártott Korg M1-hez képest hidd el hogy szuperszámítógép egy usb-midi kommunikáció ma és akkor sem volt gond a real timeal. A pc-n más dolgok fektetik meg érdemben a latencyt ahhoz képest.
Nagyon jók a Nord hangszerek, de a tömörített adatot kezelni is kell (visszabontani a processzhez) és ehhez a Nordban komoly DSP is van biztos. S itt lenne egy 4. pont amit azonos gyártók olcsóbb és drágább vasai közt fülre meg lehet mondani, nevezetesen hogy ott veszteségesen tömörítenek és ennek mértékével (spórolván a memórián, még mindig, csak nem tudni miért) jobban befolyásolják a megszólaló, azaz visszajátszott minta minőségét is, mint ha pl. egy 128-as meg egy 320-as bitrátával rögzített mp3 fájl közti különbséget vizsgálnánk. Azt szögezzük le hogy a szintik nem mp3 alapon tömörítenek mintát, még mielőtt félreértenénk, de az 50%-os kompressz az teljesen bevett a Rolandtól a Yamahákig meg stb.
Triple sensor régóta van már Roland stage pianokban, de még Casiokban is. Érdekes hogy a Nord ezt csak most fedezte fel, mint hogy splittelhetők vagy multitimbrálisak is legyenek a cuccai! Azért van miben még fejlődniük...
Amúgy a zenész tehetségéhez viszonyítva, aki egy fateknőn is lenyom olyat mint más a milliós cuccán sem, a triple sensor is csak kisebb fajta parasztvakítás, mint a fa billentyűs stage pianok, mert a repetícióban segít legtöbbet és kicsit a dinamikázásban is, de ezt külön tanulni kell legtöbb embernek, mint pl. a kiváltó ponton való játékot akusztikius hangszeren, mely főleg a klasszikus zenében jelent előnyt. A klasszikus zenész meg ha teheti akkor nem digit pianon fog játszani.
