deneverstudio

Jó lenne ezt laboratóriumi körülmények között is megvizsgálni. Akkor már nem csak ezt, hanem pl. az írási minőséget, tehát a pitek alakját, pontosságát, stb. Az valószínű, hogy a CD real time lejátszáskor nem feltétlenül produkálja ugyanazt, mint a grabbeléskor. Innentől kezdve lehetnek befolyásoló tényezők, amik hallható különbséget okoznak, bár nem teljesen világos a pontos mechanizmus. Mindenesetre én előbb megvizsgálnám nullteszttel, mielőtt nem hiszem el.

Belenéztem egy ilyen témájú fórumba, de a hifisták is ölik egymást az ilyen "ezoterikus" témákon. Furcsa, hogy még senkinek sem jutott eszébe egy egyszerű nullteszttel igazolni a jelenséget. Persze akkor nem lenne min vitázni és talán nem lehetne eladni ilyen készülékeket. Én szívesen letesztelek bárkinek, bármit, ha idehozza.

Persze az a tökéletes.

Még egy dolgot nem értek amúgy. Ha annyira biztosak benne, hogy számít pl a demagnetizálás, akkor miért nem veszik fel stúdióban egy jó mikrofonnal a két verziót. Nullteszttel azonnal igazolható a dolog.

Ezt a magyarázatot találtam rá: "A demagnetizálás az olyan CD-knél hatásos, ahol a teljes felület FEKETE vagy sötét festékkel van bevonva, a festék ugyanis vastartalmú és ha felmágneseződik, rángathatja a lencse fókusztekercsei révén magát a lencsét, ezért kismértékben, de befolyásolja a hangminőséget a hibajavító áramkörök révén. LP-knél hasonló a hatás, amikor a PVC (ami egyébként önmagában NEM fekete, hanem átlátszó) vastartalmú "festéke" ugyancsak felmágneseződik és az MC hangszédő tekercseiben gerjeszt nemkívánatos áramokat. " Ha ez netán tényleg így van, akkor már csak azt nem értem, hogy miért használnak vastartalmú festéket. Biztosan lenne ezer más megoldás is.

Ha jól látom, itt méricskélnek CD demagnetizálót: http://www.elitediffusion.com/catalog/images/Mesures%20Demag%20Hifi%20Tuning.pdf Most nincs időm átbogarászni, ezért elárulhatná valaki a lényeget.

Ja, ez végülis igaz.

Egyébként totál nem értem az audiofileket CD ügyben. Vesz egy Apogee konvertert, meg egy profi monitort, begrabbeli a CD-t és sokkal jobban fog szólni, mint akármi, amit összebűvészkednek az audio CD-vel egy vagyonért. Persze drága az Apogge és a Genelec is, de ott nincs húkusz-pókusz csak a meztelen valóság.

Persze, feltöltődnek és ahol elektromos tér van, ott mágneses is lehet, de akkor antistatizálni kell, nem pedig demagnetizálni. Jelen esetben az esetleges mágneses mező forrása az elektromos mező és nem fordítva. Amúgy kevesen tudják, de az audio CD kiolvasási módja pontosan olyan analóg, mint a bakelit lemezé, csak tű helyett a laser probálja meg kibányászni az információt, több-kevesebb sikerrel. Pont ezt baszták el annak idején. Ha várnak pár évet, akkor ott lett volna már a CD-ROM, ahonnan már lehetett volna wav fájlokat beolvasni és akkor nincs ez az egész hókusz-pókusz, hogy számít a kiolvasás pontossága. Már ha tényleg így van. A lényeg, hogy ha így nézzük, akkor az audio CD csak félig-meddig tekinthető digitálisnak, innen erednek ezek a varázslások.

Közben most olvasom, hogy bakelit lemezt is demagnetizálnak. Na, az meg főleg nagyon érdekelne, hogy ott mi mágneseződik fel.

Ha már így szóba került, engem nagyon érdekelne a CD demagnetizálás elméleti háttere. Mitől mágneseződik fel? Mi mágneseződik egyáltalán fel a műanyag lemezen? A tükröző fémréteg? Ha igen, akkor melyik fajta fémréteg mágnesezhető egyáltalán közülük és melyik nem? Milyen módom, milyen mechanizmuson keresztül befolyásolja mindez a megszólalást és legfőképpen miért rontja el a hangzást? Én alapvetően mindenre nyitott vagyok, ha van rá értelmes magyarázat, ezért kérdezem.

Köszi!

Én is meglepődöm mostanában, hogy hogyan győzi AD ezeket a remek cikkeket! Tavasszal én is összeütöttem egy jókora irományt home recording témakörben és hát elég sok idő elment vele. Pedig az nem egy szakcikk, csak konyhanyelven próbál segítséget nyújtani az otthoni felvételekhez. Itt található egyébként, ha valakit érdekel a dolog: http://deneverstudio.hu/Home_Recording.pdf

Mindez pontosan le van írva a vonatkozó szabványokban, AES kinyilatkoztatásokban, oktatóanyagokban, elektrotechnikai szakkönyvekben, stb. Pillanatok alatt megtalálható a neten is. Ettől még persze jó lenne összefoglalni egy helyen a tudnivalókat, de ez elég nagy téma. Kérdéseidet szerintem nem nagyon lehet megválaszolni pár mondatban, de hátha AD-nek sikerül.

"De gyakran nem ez a felállás." Igen, manapság egy személyben kell megoldanunk ezt a két szerepkört. Mindkettőhöz nagyon szerteágazó ismeretek, képességek kellenek és mellé még jó zenésznek is kell lenni. Nem minden műfajban persze, de ha zenészekkel kell együtt dolgozni, akkor igen.

Amúgy meg egy programozónak nemhogy a matematikához is értenie kell, de pl. könyvelőnek is kell lennie, ha könyvelő programot akar csinálni, különben nem fog menni. Pont ezért vannak gyakran tele az audio szoftverek is baromságokkal, mert nem értenek ehhez a munkához. Akik ezeket programozzák, azoknak a nagy része soha nem kevert még le egy komolyabb anyagot. Pedig rájuk férne.

Csakhogy itt válik el egymástól a hangmérnök és a producer szerepe. Egy producer lehet tökhülye a villanytanhoz, meg a matematikához, miközben lehetnek nagyon jó gondolatai a zenéről. De akkor kell mellé egy hangmérnök, aki üzemelteti a rendszert és megcsinálja neki, amit szeretne. A hangmérnök többek között attól hangmérnök, hogy tudja mit csinál és nem ész nélkül tekergeti a gombokat. Hadd ne kezdjem el sorolni, hogy a kamu hangmérnökök mennyi baromságot követnek el el egy felvétel során. Minden nap van benne részünk a hozzánk küldött anyagok keverése során.

"A botcsinálta hangmérnökök viszont nem érnek sokat, ha valaki hangmérnök, akkor sajnos onnan indul, hogy matek, fizika:" Igen, ezt jó lenne végre megérteni. És nyugodtan vegyük hozzá a villanytant is, meg úgy általában a villamos mérnöki tananyag nagy részét.

Igazából nem a magnókazettára gondoltam, aminek elég szerény a minősége, hanem az 1-2 colos stúdiószalagokra, hogy azok brutál jól szólnak. "de ha kökeményen nézzük lehetnek külömbségek, persze nem abban hogy ettől jobban szólnak majd pl a a magasak" Ha egy szar táp miatt asszimetriks lesz a felvételen a hullámforma, akkor az bizony a magasakban is hallható. Azt nem állítom, hogy egyértelműen rosszabb lesz, de hallhatóan más, ez biztos.

Kiváló írás, köszönjük! Ez mind így igaz, amit leírtál, csak néhány észrevételem volna, amiről úgy gondolom hogy nem annyira egyértelmű és még villamosmérnöki magyarázat is lehet rá. Az audiofilek gyakran tényleg elképesztő marhaságokat csinálnak, de néhány dolog talán nem teljesen alaptalan. A tápkábel dolog pl., bármilyen hülyeségnek is hangzik, nem biztos, hogy minden esetben érdektelen. Az audiofilek otthoni cuccainál mondjuk nagyon meglepne, ha valóban lenne különbség, de sok cucc van, ami nagyon is érzékeny a tápellátásra. Manapság sajnos olyan szinten hulladékból készül szinte minden elektronikai alkatrész és kábel, hogy simán számíthat a tápkábel is. Amúgy igazad van és általában tényleg eleve ótvar a hálózat, de talán nem mindegy hogy tovább rontjuk egy szar kábellel vagy sem. Én ugyan soha nem kezdtem el ezeket tesztelni, de egy mérést megérne a dolog. Ha valahol tetten érhető a tápkábelek közti különbség, akkor az pl. egy komolyabb csöves gitárerősítő lesz, ezért ha lesz időm, akkor reampolva csinálok majd ilyen teszteket. Kíváncsi vagyok az eredményre és nagyon remélem, hogy nem lesz különbség. Más se hiányzana, mint egy tápkábel mizéria! Épp elég az audio és a digitális kábelekkel megküzdeni. Az USB kábel is részben tápkábel és gyakran van is velük gond, tehát azt sem ignorálnám azonnal. Persze valószínűbb, hogy nem azonnal hallható bajokat okoz, de csinálhat rumlit. A páciensed szinte biztos, hogy érzékcsalódás áldozata volt, de attól még a számítástechnikában főleg igaz, hogy ótvar anyagból vannak a kábelek és sokszor csak néhány ér van összesodorva. Az a csoda, hogy ezek egyáltalán működnek egy darabig. Egyébként magam is villamos mérnök vagyok és azon döbbenek meg mostanában, hogy azok az alkatrészek, amik a gyerekkoromban filléres, hétköznapi cuccok voltak, ma aranyárban mennek, ritkák és ugyanakkor jobban "szólnak", mint ami ma helyettük van. Állítólag azért, mert egy csomó alapanyag mára elfogyott, vagy annyira kevés van belőle, hogy nagyon megdrágult. Nem véletlen, hogy manufaktúrák sora foglalkozik ma már modifikációkkal és megdöbbentő dolgok vannak. Néha csak annyit csinálnak, hogy egy méregdrága csöves gitárfejben kicserélik az összes szar minőségű kondit jobbra és egyből jobban szól az egész. Vagy táptrafó csere és hasonlók. Sajnos ma szinte az egész iparág ilyen, hogy a millás cuccokat is igyekeznek hulladékokból összerakni, ha spórolhatnak pár dollárt. Szemét dolog ez és nagy kár hogy erre tart a világ. Bakelit. Minden rossz paramétere ellenére például az élő cinek megszólalása miatt szeretik a népek. Természetesen arra gondolok, amikor még nem digit felvétel lett lemezre vágva, hanem az eredeti szalagos felvétel. Ezek jó cuccon hallgatva verhetetlenek. Zenei élményben a CD a poros nyomába sem ér, hiába a nagyobb dinamika, a kevesebb zaj, a torzításmentes megszólalás, stb. Ebből is látszik, hogy az emberi fül nem mérőműszer és gyakran teljesen más dolgokat tart jónak, mint a tudomány. Mondjuk úgy lenne korrekt, ha a mesterszalagot néznénk össze egy gyári CD-vel és akkor kikerül a képből a műszakilag nem túl jó bakelit, mint hordozó. Szalagos magnó. Ezt szerintem nem lehet egy mezei EQ-ként definiálni. Sokkal összetettem dolgok történnek ott, ami nagyon jót tesz az élő zenének. Közelebb van a valósághoz, ha egy speciális működésű multiband kompresszor, egy EQ, egy limiter és egy különleges torzító keverékeként fogjuk fel. Persze nem a multiband pluginekre gondolok, mert azokra nem is hasonlít. A lényeg, hogy erősen frekvenciafüggő a viselkedése és mocsok nehéz modellezni. Legalábbis három évtized után most kezdenek el csak közeledni hozzá egyes szimulációk. A szalag egy csomó mindent automatikusan megoldott, akivel ma részletesen kell foglalkozni a digit felvételeknél. Pont azért, mert a digit "túl jó". A szalagos felvétel már magától sokkal jobban egyben volt, mint egy digit, bár ebben biztosan volt szerepe a teljes analóg cuccnak és az analóg keverőnek is. Ma pl. olyan tisztaság és olyan tranziensátvitel van, hogy könnyen összeakad a lábdob és basszgitár tarnzienese, vagy a bass és az ének bizonyos tranziensei. Sok fura dologgal találkoztam már, amivel a full analóg, szalagos technika korában soha. Szóval nem véletlenül sír utána, aki sokat dolgozott rajta.

Én egyszer hallottam a 8260-at, de nem tudtuk olyan helyre tenni a bemutatóteremben, ahol elfogadható hangot adott volna. Vagy búgott, mint a veszett fene, vagy vékony volt. Kategóriaugrás azonban ettől eltekintve sem volt, ez tény. Az aljához nyilván gondosabban elkészített akusztikai környezet kell neki. Ez persze mindre igaz, de ennél valamiért ez nagyon kijött. Szerintem főleg a beépített DSP-s EQ miatt olyan drága, meg tán be is méri magát, vagy mi a szösz, de nem tudom, hogy ez mennyire használható a gyakorlatban.

Ja, az UA 6176 pl. nagyon jó választás lehet.

Köszi, nagyon érdekes! Én is szívesen meghallgattam volna ezeket a nagyágyúkat, hogy vajon milyenek az itteni Genelec falakhoz képest. Nálam 8050 és 1032 van. Egyelőre elvagyok velük, de nagyon érdekelnek a fentebbi dimenziók is. Ja, meg van nálam NS10, Studer végfokkal, az is tök jó egynek.

Persze, de attól az még aszimetrikus jel marad, ami nem tudja rendesen meghajtani a szimmetrikus bementet. Szólni fog, de szarul.

Ráadásul szinte mindenre tök jól szól. Mi főleg gitárra és lábcinre használjuk, mert énekre vannak U87-ek, de énekre is teljesen jól használható. Jobb, mint az olcsó kondik.