deneverstudio

"Meg nem csak a zaj (engem az annyira nem is zavart be kell valljam, monnyuk főleg olyan zenéket hallgatok ahol kötelező a zaj :] ) hanem ilyen furcsa a sztereó tér ebben is. Feltételezem egy hangszert több mikrofonnal vettek fel amit aztán szétpanorámáztak, ez önmagában nem zavarna, ha pl a zongora egymáshoz viszonylag közeli billentyűi nem tök máshol lennének a térben, ráadásul mintha minden egy kicsit ellenfázisban szólna valamivel. " Igen, valóban nagyon furák a terek benne.

Készséggel el tudom fogadni, hogy nem baj ha szar minőségű a felvétel, amikor a muzsikálás színvonala pótolja a minőséget. Ez esetben viszont tényleg semmi értelme, a kábelekkel és egyebekkel való hókusz-pókusznak. Tehát akkor most az audiofil ember jó zenét akar hallgatni, akármilyen minőségben, vagy akármilyen zenét jó minőségben, vagy jó zenét jó minőségben? Én ez utóbbi tippeltem volna, de ilyen eddig nem láttunk.

Erről van szó. Ne keverjük össze, hogy szeretünk egy zenét, meg hogy szar a felvétel. Ha szeretjük, akkor szar minőségben is szeretni fogjuk, de itt most nem erről lenne szó, hanem a minőségi zenehallgatásról.

Ez nem változtat a tényen, hogy irgalmatlan zajos. Tényleg nem érem, hogy ez mihez referencia, de nézze meg más is, hogy ne csak én legyek a hülye.

Megnéztem ezt a zongorás dolgot, de eszméletlen zajos. Főleg az elején, amíg csak zongora van. És ez aztán a teljes spektrumban, nem csak lent. Csak azt nem értem, hogy miért? Ekkora zajszintek már 30-40 éve sem voltak egy rendes stúdió felvételen. A muzsikálás biztos jó (azt nem is néztem most), de ez így megint csak élvezhetetlen a számomra. Ez volna a minőségi, audiofil zenehallgatás? Én ezt tényleg nem értem. Arra számítottam, hogy valami állat jó minőségű cuccokat hallhatunk, de nagyon nem ez történik. Ezt a zajt viszont kizárt, hogy nem hallod otthon, mert ez minden tartományban szól.

Instrument! Ha van időd, rakhatnál még fel pár ilyen audiofil felvételt. Érdekelne több is, hogy milyenek.

De a hegedűben nincsen 20Hz-es összetevő, meg 50Hz-es se nagyon. Fogd és vágd le az alját. Nem fogod hallani a hegedű hangján, csak azt, hogy eltűnik a mély zaj. Meg ezt nem úgy kell elképzelni, hogy 100Hz alatt minden eltűnik teljesen, hanem onnan elkezd szép lassan csökkenni, 20Hz-nél meg már tényleg totál nem marad semmi.

Persze ha ugyanezzel a beállítással nagybőgőt vettek volna fel, akkor nyilván nem lehet levágni ezt a részt, hanem meg kell oldani, hogy ne legyen zajos. Ez most egy szerencsés véletlen volt, mert a hegedű jó messzire esik ettől a tartománytól.

Amit levágtam, ott semmi sem szól egy hegedűben. Zajt vágtam le, méghozzá jó sokat. A lényeg, hogy messze nem ez a világ legjobb hegedű felvétele.

Mivel úgy látom, hogy egyik nyilvános tárhelyre sem akaródzik feltöltődni ez a wav, akkor az Instrumentnek létrehozott FTP fiókról le tudjátok tölteni. ftp.deneverstudio.hu user: instrument pass: instrument Csak, hogy más is hallja, miről van épp szó.

Nem szólna rosszul, de 100Hz alatt akkora zaj van benne végig, ami számomra teljesen élvezhetetlenné teszi. Még 20Hz-en is irdatlan zsümi van benne. Ha 100Hz-től laposan levágom, akkor viszont szépen kitisztul. Ennek a tartománynak semmilyen szerepe nincsen egy hegedű felvételnél, így teljesen érthetetlen, hogy miért nem raktak rá egy mélyvágót, ha már a zajszintet nem tudták kordában tartani. Szóval akárki is csinálta, innentől kezdve számomra nem komolyan vehető az ember. Otthon ebből a tartományból valószínűleg csak nagyon keveset hallasz, ha téged nem zavar.

Érdekes írás, köszi!

Igen, ezekben a gondolatokban, nagyon sok igazság van szerintem is.

Biztos én vagyok a dinnye, de én egyik linken sem találtam meghallgatható, vagy letölthető zenéket, pedig érdekelne.

Az 5-10eFt körüli olcsóbb kábelek vaktesztben általában megkülönböztethetők a 30-40eFt-osaktól. Nem mondom, hogy minden szituációban, de gitárnál pl. egészen biztosan. Ennél fentebb viszont szerintem nem. Ha valaki mégis képes rá, akkor lássuk! Szervezzünk valahol egy vaktesztet és akkor minden kiderül.

Hallhatnánk esetleg egy-két mintát wavban ezekből a "különleges gyártástechnológiával készült audiofil lemezek"-ből? Valamint nagyon érdekelne, hogy mitől különleges az a gyártástechnológia.

Ja!

Ez a csávó valami nagyon komoly cuccal üthette magát!

Ezeknek az emlegetett vintage mikrofoknak darabja 1-2 milla körül van. Nyilván tök jó felvételek ezek, csak úgy tűnt, hogy nem EQ-znak rajta semmit, mert biztosan az a filozófiájuk, hogy így természetes. Ez is lehet egy koncepció a felvételkészítés során, de mint mondtam, nem vagyok benne biztos, hogy így természetes. Egyáltalán mi természetes van egy felvételben, amikor a mai napig nem tudjuk becsapni az embert, hogy élő zenét, vagy felvételt hallunk? A tompaságra visszatérve pedig a HIFI cucc szépen kipótolja a hiányzó magasakat. Semmi gond ezzel a koncepcióval, csak mint felismerést rögzíttettem. Még az jut eszembe a témáról, hogy talán épp te mondtad, hogy manapság nem csinálnak jó szimfonikus lemezeket. Pedig egy Abbey Road-os irgalmatlan költségvetésű felvétel pont ma szól természetesebben a 3-4 évtizeddel ezelőttiekhez képest. Faszák voltak persze azok is, de szerintem ma közelebb lehet kerülni ahhoz a hangzáshoz, ahogy az eredetileg szólt a helyszínen.

Bocs, de ez most elég hosszú lesz. Aki lusta olvasni, nyugodtan ugorja át! J Már sokadszor jutok arra a megállapításra, hogy ennek a két tábornak teljesen felesleges bármiről is vitatkozni. Mi itt páran elég nyitottan álltunk a HIFI-s dolgokhoz, mert érdekelt, hogy mi van a sok hókusz-pókusz mögött, de a másik oldalról nem sok megértést látok. Összefoglalnék néhány dolgot, ami már többször elhangzott, de valahogy mégsem akar rögzülni a fejekben. 1. A CD demagnatizálót leteszteltük, egyértelmű humbug az egész. Nálam is és Istrumentnél is megvan a két fájl, amit felvettünk a CD digit kimenetéről. Az egyik a sima, a másik a demagnetizált. Nincs köztük semmilyen hallható különbség. Matematikai persze van, mert nem atomstabil a CD órajele, de ez lényegtelen. A lényeg, hogy senki nem képes 10-ből 8-9-szer kiválasztani a demagtnetizáltat és ennek a témának épp ezért itt a vége. 2. Ha egy USB kábelcsere után másképp szól a cucc, az a cucc számunkra kuka, nem használható. Tehát ez a probléma, ha egyáltalán létezik, rettentő távol áll tőlünk. Ettől még persze érdekel. Hónapok óta várjuk az ezzel kapcsolatos tesztfájlokat. Az Istrumenttől ajándékba kapott USB kábelt mi még mindig nem tudtuk letesztelni, mert nincs mivel. Pár hete már volt itt egy alkalmasnak tűnő hangkártya, de azon meg nem ilyen csatlakozó volt. 3. Tápkábelnél hasonló a helyzet. Ha hallható a különbség, akkor az a cucc részünkről kuka, de ettől függetlenül szintén kíváncsain várunk a két fájlra, amit össze lehetne hasonlítani ez ügyben. Illetve hát van annyi fantáziám, hogy el tudok képzelni egy kellően szar tápkábelt ahhoz, hogy legyen hallható különbség, de ilyen kábelt rendes stúdióban nem találunk. Vagy ahogy már korábban beszéltük, lehet szar a betáp is, de azt meg az elsők között rakja rendbe az ember egy stúdió esetében. 4. Audio kábeleknél természetesen hallatszik a minőség, de csak egy szintig. Utána már csak másképp szól valami, de nem jobban. Ez kb. 30-40eFt/kábel árkategória. E felett már inkább csak hangszínszabályzóként működik, de nincs minőségi javulás. Amúgy maga a téma is elég abszurd, mert a kábelnek az lenne a lényege, hogy ne legyen semmilyen hangja. Persze mindnek van, de a 30eFt-os már nem rontja el a hangot és a stúdióban ez a lényeg, mert bármilyen meglepő, de mi nem a kábellel csináljuk a hangzásokat. Egyébként meg teljesen meddő az egész vita, mert amikor voltunk Instrumentél, akkor számomra egyértelműen kiderült, hogy alapvetően ők is pont ugyanarra törekednek, mint mi. Vagyis egy szép, érthető, tiszta, kiegyensúlyozott , kellemes hangképet akarnak hallani, akárcsak mi. Csak amígy mi ehhez megvesszük a szükseges iszonyat drága cuccokat, mert muszály megvennünk, ha komoly munkát akarunk végezni, addig ők a kábeleket cserélgetik, alátéteket használnak, meg egy csomó más dolgot, ami már inkább ezotéria, mint tudomány. Ez így oké is, mert nem kell otthonra 15-20 millás stúdió cucc. Csak ne tessék kérem minket permanenesn hülyének nézni, pusztán azért, mert nem lelkesedünk az otthoni megoldásokért. Legfőképpen azért van így, mert nem ránk tartozik. Persze ha valaki netán egy olcsó M-audio hangkártyát és egy laptopot gondol stúdiónak, akkor könnyen vakvágányra szalad a vita, tehát jó volna egy kis háttérismeret arról, hogy hogyan is épül fel egy komolyabb stúdió, milyen cuccokat és munkamódszereket használnak, stb. Nekem úgy tűnik, hogy a HIFI-s tábor valamiért fél a hangszínszabályzóktól, mint a pestistől, miközben különböző speciális kábeleket és alátéteket használnak ennek pótlására. Illetve addig válogatják össze a cuccaikat, amíg azt nem hallják, amit akarnak. Azt gondolják, hogy ez valami elképesztően természetes dolog, holott ez maximum csak félig-meddig igaz. Hazahoztam pár felvételt, amik Intrumentnél tök jól és természetesen szóltak. Itthon kiderült, hogy ezek megdöbbentően tompák egy átlag felvételhez képest. Kb. úgy képzeljétek el, hogy pl. egy akusztikus felvétel néhány vintage mikrofonnal, ami gyakran valóban tompa, ha nem nyúlnak bele keveréskor. Úgy látszik, hogy ők erre esküsznek, bár igazából ez nem feltétlenül természetes, mert a fül nem ezt hallja az adott helyen. Persze ők általában nem készítenek profi felvételeket, így nem is tudhatják, hogy az adott zene, hogyan szólt a stúdióban. Szóval van egy jó tompa felvétel, amihez ők addig variájlák a cuccot, hogy legyen annyi magasemelés a láncban, amitől már szép nyitottan megszólal. Vagyis valójában ők is hangszínszabályoznak, mert ők is jó hangképet akarnak hallani, csak más megoldásokkal teszik ezt, mint egy hangmérnök. A hangmérnök fogja a 1,5 millás masterEQ-t és meg merészeli tekerni, ha szükséges. A lehallgató rendszerében persze nincs brutál magasemelés, így tök természetesen fog nála szólni és a készítőjén kívül senki emberfia meg nem mondja, hogy ez EQ-zva van. A HIFI-sek amúgy már a stúdió monitor kifejezéstől is rosszul lesznek, pedig egy valóban komoly monitor esetében ez lényegében csak annyit jelent, hogy „sokkal jobb hangfal, mint ami másnak van otthon”. Persze a legtöbb HIFI-s még életében nem hallott egy rendes monitort, max valami olcsó vackot, ami nyilván sehogy sem szólt. Viszont nem hiszem, hogy lenne olyan HIFI-s, aki ne szarna be egy ATC-től, hogy milyen jól szól, csak hogy a legújabb őrületet említsem. Mindent összegezve, veszekedés és hisztizés helyett egy minimlás megértés és nyitottság kellene a HIFI-sek részéről. Ha már nem vagytok túlzottan jártasak abban, hogy hogyan készül egy-egy jó felvétel, meg úgy egyáltalán az egész technológiai és műszaki háttér is zavaros egyes forumtársaknál, akkor legalább fogadjatok el pár dolgok azoktól, akik évtizedek óta ezzel foglalkoznak. Már korábban is mondtam, hogy ezen a fórumon nem csak kezdők vannak, hanem nagyon komoly szakemberek is, max nem tudtok róla, hogy ki kicsoda. A lényeg, hogy nem célszerű alapból mindenkit hülyének nézni, aki nem ért egyet veletek. Mint sokszor rávilágítottam, ez gyakran azért is így lehet, mert ezek nagyon nem a mi problémáink. A felvételkészítés során egy rakás bonyolult problémával kell foglalkozunk nap, mint nap. Most csúnyát mondok, de valójában itt a kutyát nem érdeklni, hogy valaki otthon demagnetizálja-e a CD-jét, vagy sem, mert teljesen kívül esik a mi dolgunkon és érdeklődési területünkön. Nekünk addig van dolgunk a zenével, amíg kész a master anyag és megy a gyárba. Hogy aztán milyen hanghordozóra kerül, meg ki milyen minőségben óhajtja majd hallgatni, az egy teljesen más történet. Itt jegyzem meg, hogy egyébként Istrument fórumtárs nagyon kedves és szimpatikus úriember volt, amikor találkoztunk. Élőben véletlenül sem olyan bosszantó és értetlen, mint itt néha-néha. Szóval nem kell leharapni a fejét minden bejegyzésénél! J És még egy dolog. Jómagam kb. 5-600 lemezt raktam össze az elmúlt 20 évben. Az elég komoly mennyiség ahhoz, hogy magabiztosan beszéljek erről-arról. Ez persze nem jelenti azt, hogy sosem tévedek és mindent tudok már. Talán meglepő, de ebből az 5-600 lemezből nem nagyon tudok olyat mondani, amivel maximálisan elégedett lennék. Sajnos nagy a különbség aközött, hogy mit tudna valaki készíteni és mire van lehetősége. Arról a HIFI-seknek halvány fogalmuk sem lehet, hogy egy-egy hangmérnök mekkora küzdelmeket vív nap, mint mint nap felkészületlen zenészekkel, rossz dalokkal, rossz hangszerekkel, stb. Mindezt gyakran olyan alacsony költségvetésből, amiből nyugaton a dob beállás sincsen meg, nemhogy a felvétel és a keverés. A zenehallgatók csak a végeredménnyel találkoznak, amit ugyan sok esetben valóban jogosan lehet szidni, de fogalmuk sincs róla, hogy az adott lemeznek valójában sokkal rosszabbul kellene szólni, ha nem rakunk bele egy rakás háttérmunkát. Ez a bejegyzés egyébként pontosan mutatja, hogy sokan mennyire semmit sem tudnak az egész szakmáról: „A "hang előállítók" viszont készítenek egy felvételt vagy behangosítanak egy termet aztán az szól, ahogy szól. Senki sem csinál egy másik felvételt ugyanarról, vagy nem hangosítja be más ugyanazt a termet. Tehát nincs összehasonlítás, megmérettetés, ami oda vezetne, hogy lehetne ezt jobban csinálni. Neki tetszik, mert ő csinálta a legjobb tudása szerint, tehát annak jónak kell lenni - szerinte.” Ennél nagyobbat nem is tévedhetnének. Minden egyes megállapítása téves. Amatőrökre persze igaz lehet, de abból ne általánosítsunk, hogy Jóska a szomszédból szarul hangosít, vagy szarul kever lemezt. Tudom, hogy nagyon sok ilyen is van és ha úgy vesszük, hogy mára 10 millió „hangmérnök” országa lettünk, akkor persze nem lepődöm meg az efféle vélekedéseken, de ettől még nem lesz igaz.

Valóban balra szokás kötni a fázist, de ez nem szabvány, csak szokás. Amúgy meg általában kutya mindegy, mivel úgyis egyenirányítva lesz. El ne kezdje valaki megmagyarázni, hogy jobban szól a cucc, ha balra van bekötve, mert menten felkötöm magam!

Keveritek a dolgokat állandóan. Ha a master anyag egy 16/44-es wav, mint ahogy manapság nagyon gyakran az szokott lenni, akkor azt már csak elrontani tudod, akármire is másolod. Kivéve persze a CD és a DAT, mert annak teljesen ugyanaz az adattartalma. Most arról ne kezdjünk el vitatkozni, hogy egy adott CD lejátszónak épp jobb-e az elektronikai része, mint egy akármilyen DAT-nak, mert ez irreleváns. Magáról a formátumról van szó. Nyilván egy olcsó CD lejátszónál jobban szól egy Tascam stúdió DAT, mert abban drága elektronika van. Viszont DAT-ból is volt olcsó consumer (pl Sony), aminél könnyen lehet találni jobban szóló CD lejátszót. Maga az adat ugyanaz a kettőn. Tehát azt kijelenteni kerek-perec, hogy a DAT jobb, mint a CD, teljesen értelmetlen és ismeretek hiányára utal. Mind a DAT-ról, mind a CD-ről visszanyerhető az eredeti master wav, az összes többi említett hordozóról viszont nem. Ha a DAT-ra 24/48-as anyag kerül, akkor persze már csak amiatt is szólhat jobban a CD 16/44-énél, de az megint egy másik történet. DAT-ot egyébként régóta nem használnak a stúdiókban, mert mára teljesen értelmetlenné vált. Nálam is itt van a legnagyobb Tascam DAT. Utoljára 15 éve került rá anyag. Ha a master anyag egy analóg szalag, akkor persze lehet arról vitatkozni, hogy melyik hanghordozóra másolva tetszik valakinek jobban, melyik adja vissza jobban az eredetit, stb..., de az megint egy másik történet. Aki nem érti ezeket az alap dolgokat, az semmit nem ért a hangtechnikából. Ezzel nincs is semmi baj, csak lehetőleg ne hülyítse a hasznos ismeretekre vágyó népeket. Szóval ne kezdjünk már el olyan sületlenségeket állítani, hogy egy lebutított consumer formátum jobb az eredeti masternél, mert ez egyszerűen hülyeség és hamis állítás.

Még annyit tennék hozzá, hogy a Tascam szalagostól azért ne essünk annyira hasra. Fasza az persze, de eredetileg home recorder volt. A komoly felvételek nem ezekkel készültek régen, hanem tízszer drágább Studer és hasonló magnókon. Az itthoni stúdiókban persze nem tudtunk 40-50 millás magnókat venni, így ezek a Tascamok (meg a Fostex) voltak elterjedve. Nálam is volt két 24 sávos és két 16 sávos is, amíg lehetett győzni őket szalaggal és fejjel.

Akkor mondjuk ez esetben a Tascam a master anyag, a bakelit pedig a publikált hanghordozó. Ha ebből a bakelitből aztán csinálsz egy CD-t , egy DAT-ot és egy MD-t, akkor értelemszerűen az Tascam lesz a legjobb, utána a bakelit, utána a CD és a DAT, a legrosszabb pedig az MD lesz. Most a 8-bitet hagyjuk, mert az inkább egy effekt, mint a pl. a gitártorzító. Ha mindet közvetlenül a szalagról csinálod, az persze egy másik történet, de akkor annak a kérdésnek van leginkább értelme, hogy melyik hasonlít legjobban a szalagra. Itt is az MD lesz a legrosszabb. A bakelit pedig ha műszakilag nem is, de zenei élményben meg tudja verni a többit, ha valóban jó cuccon van csinálva is, meg lejátszva is. A bakelitnek ma már ebben az egy esetben van értelme, ha az eredeti szalagról készül. Sok esetben azonban wavokból gyártják ezt is, csak kicsit le kell butítani egy-két paraméterét a CD-re szánthoz képest. A mai napig kérnek néha bakelithez is masteringet, de ez manapság már csak a CD master korrigált verziója. Enyhén sávkorlátozott, alja monósítva, kicsit kisebb RMS, stb. Megvannak a bevett paraméterek, hogy hogyan kéri a gyártó. Egy ilyen bakelit viszont sosem lesz jobb a CD-nél, mert fizikailag nem lehetséges.

De mi az eredeti hangforrás, hogyan kerül rá az említett hordozóra, milyen felbontásban? Amíg ez nincs tisztázva, addig értelmetlen ez a kijelentés.