Leszögezném először is, hogy egyetértek draco-val abban, hogy ez a Focus szám qrva jó!
Ezzel szemben nekem az a véleményem, hogy a zene objektív megítélése nem feltétlenül működik.
Van egy elméletem, amivel lehet vitatkozni, én sem vallom ezt teljesen, csak nincs jobb.
Szerintem nem úgy működik a zenehallgatás, hogy a zene hordozza az értéket, és a hallgató felfogja vagy nem fogja fel, és akkor frankó vagy buta.
Szerintem ez úgy működik, hogy az érték az a befogadón múlik. Ott dől el a dolog, hogy a zene, amit az ember hall, az azon a konverteren, ami a zene -> ember, milyen érzelmeket vált ki.
Ha libabőrös leszel egy zenétől, akkor neked az jó. Lehet ez Bach, ELP, Metallica, Blümchen, vagy goa. (Ezt mind megtapasztaltam )
Bátyám komolyzene fan, de olyan ciki popzenéket is szeret, amiktől falra mászom, és számomra zseniális zenék hagyják hidegen.
Ha egy opera libabőrőssé teszi, engem meg kikerget a lakásból,
neki tetszik egy Fresh szám, nekem meg nem,
engem egy ELP szám libabőrössé tesz, őt meg nem,
engem egy korai Metallica szám bólogatásra késztet, őt meg nem,
akkor ki az objektív?
Az elméletem:
A lényeg a hallgatóban van. A zene vagy eljut oda, vagy nem. A lényeg egy zárt ajtó. A zene a kulcs. Vagy belepasszol a zárba, vagy nem.
Ha belepasszol, akkor a hallgató átéli a lényeget, és boldog lesz, és tetszeni fog neki a zene.
Ha nem, akkor nem.
Semelyikőtöknek nem volt még soha olyan élménye, hogy valami olyan zene tetszett meg, ami amúgy (neki) ciki?