Ha már homár, az előző bejegyzés intelmeihez kapcsolódóan... Éppen restaurálás alatt van egy ránézésre kiváló állapotú Roland CR-68. Működik is, szól is, csak nem úgy. Amiről fogalma sincs az egyszeri, fellelkesedett gyűjtőnek, ha nincs mellette egy másik, tökéletes állapotú, amit A-B-ben hallhat. Nem túl nagy meglepetésre a „gépházban” már egy teljesen más látvány fogadja az embert. A vázon eleve rengeteg a rozsdafolt, sajnos némelyik már mélyre szaladt. Szükség lesz egy kis kémiai segítségre csiszolás előtt. A „kedvenc lila kondenzátoraink” sem okoznak meglepetést, hozzák a kötelezőt. Rengeteg hangszerbe és egyéb audio alkalmazásba került anno beépítésre a Matsushita (Panasonic) később problémássá váló, alacsony szivárgású szériája. Míg pl. Nippon-Chemiconból csak elvétve találunk ilyet, de az ELNA-ra sem jellemző, addig a kis lila barátunkkal találkozva egy helyes döntés van, még ha nem is szivárog, az azonnali csere. Mert majd fog. Az 1973-1980 közötti gyártásúakban a hibás elektrolit segít ebben és ha közben nem megfelelő módon tisztították az áramköri lapokat, az fel is gyorsította a folyamatot. Gondolok itt az éppen kéznél lévő, bármilyen kontak és egyéb sprayk ész nélküli használatára. (Ilyen alapon, amikor betegek vagyunk, bármilyen kicsi, fehér, kerek tablettát bevehetnénk, nem?! 😊 )

Egy kis (pre)história

Egyébként -úgy látszik- Kakehashi úrnak már itt is megvolt a zseniális ötlete, hogy a zajáramkörhöz -bár még egy kissé egyszerűbb konstrukcióban-, de már a gyártó által akkor, zajosságuk miatt selejtnek minősített tranzisztorokat használjon. Külön meg is van jelölve a megfelelő pozícióban (Q22), hogy nem lehet akármit használni, csak a megfelelő típusú „selected for noise” tranzisztorokat. A később híressé váló 808-as előtörténete. Aki nem ismeri a 808 és egyedi hangjának a történetét, nézze meg esetleg a 808 filmet, fent vagy a YouTube-on. Rögtön választ kap arra is, hogy miért nem szól semmi más, sem az utánépítések úgy, mint a 808 vagy a CR-68, CR-78, CR-5000*, CR-8000*. Mert nem tud! Ezeknek a tranzisztoroknak saját, egyedi zajspektrumuk van és már nem elérhetőek. Ezért egyre drágábbak ezek a dobgépek, mivel egyre kevesebb működő van belőlük. A 808 gyártása is azért szűnt meg, mivel elfogytak a kellemesen zajos, 2SC828 tranzisztorok. Talán 12 000 db készült, pontos számot csak a Roland tud. Annak idején ezekhez a selejtnek ítélt, zajos tranzisztorokhoz olcsóbban jutott hozzá a Roland, Mr. Kakehashi pedig hangszerbe valónak ítélte meg, fel is vásárolta. A többi már történelem…

Elkalandoztam

Na, de térjünk vissza a lényegre. Ezt a hangszert nyilván nem megfelelően tárolták, párás környezetben lehetett, jót nem tett neki. Darabokra kellett szedni, rozsdamarás, tisztítás, csiszolás, galvanizálás vár rá. Idő, költség és akkor az elektronikával még nem is foglalkozunk. A sajátjainkat tessék tehát szépen elcsomagolni, amikor nincs használatban, némi szilica gél kíséretében. Meg fogja hálálni és a műszaki állapota megőrzésével az értékét is megőrzi. Főleg, ha zenetörténelem egyik darabját birtokoljuk.

* CR-5000/8000 esetén a "selected for noise" széria a 2SC945P-ből került ki.